Ma már a karácsony elképzelhetetlen karácsonyfa nélkül. Nagy gonddal díszítjük a karácsonyfát, viszont nem biztos, hogy mindannyian tudjuk, hogy honnan is ered ez a hagyomány.

A karácsonyfa-állítás szinte mindenhol szokás. Ebből arra következtethetnénk, hogy valamilyen egészen korai, katolikus tradícióról van szó, pedig nem így van, Magyarországon például csak a 19. században jelent meg a karácsonyfa.

Ahogy maga a karácsony ünnepe, a faállítás szokása is ókori, pogány eredetű. Életfákra az egyiptomi, kínai és a zsidó kultúrában is találhatunk utalást. Az örökzöldek az örök élet szimbólumai voltak már a kelta, germán mítoszokban. Jó néhány pogány szokás kötődik a tél gonosz erőinek elűzéséhez a téli napforduló környékén, illetve az azt követő napokban. Így például december 25-én, amely már a Mithrasz-kultuszban a napisten születésének időpontja volt, és később a kereszténység is Jézus születésnapjaként vette át.

A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, mikor a keresztények feldíszített fenyőfákat állítottak otthonaikban. Vélhetően Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal díszített fel karácsonyfát. Éppen hazafelé tartott, mikor az egyik fenyőn egyszer csak ragyogó csillagfényeket látott. A reformátornak annyira tetszett a látvány, hogy mikor hazaért, családjának reprodukálta a látottakat.

Amerikában a karácsonyfa-állításról fennmaradt első feljegyzés az 1830-as évekből való és Pennsylvania német telepeseinek nevéhez fűződik, bár a hagyomány a németeknél jóval korábban meghonosodott. Pennsylvania német lakosai már 1747-ben állítottak karácsonyfát, de jó száz évig az amerikaiak ezt pogány szokásnak tartották.

A karácsonyfa később közkedvelt kelléke volt a karácsonynak Viktória brit királynőnél és férjénél, Albert szász-coburg-gothai hercegnél. A királyi pár 1846-ban az Illustrated London News című lap egyik rajzán volt látható gyermekeikkel a feldíszített fenyőfa mellett. Viktória nagyon népszerű volt az alattvalók körében, így ha valamit tett, abból divat lett, nemcsak hazájukban, hanem a tengerentúlon, és a keleti parton is. A fa ezzel végleg megérkezett az USA-ba.

Az 1890-es években a karácsonyfa hihetetlen népszerűségre tett szert. Európában ebben az időben maximum 1,2 méter magas fenyőket állítottak, Amerikában plafonig érőket. A 20. század elején az amerikaiak házilag készített díszeket akasztottak a fenyőre, míg a németek almát, mogyorót vagy marcipános süteményt. Hamarosan elterjedtek az égősorok is.

A szokás Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. A század közepén már a polgárcsaládok körében is megünnepelték ezt a napot.

Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban is gyorsan meghonosodott. A hatvanas években az adventi időszakban Pesten fenyővásárokat tartottak. Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.