2014 elején a keresztnevek listájára fölvett nevek nagy vihart kavartak a médiában.
Sokan szeretnének gyermeküknek egyedi keresztnevet adni. Biztosan sok leendő szülőt érdekel, hogy hogyan kerülhetnek föl olyan nevek a hivatalos utónévjegyzékbe, amelyek addig nem szerepeltek rajta? Milyen alapelvek határozzák meg a név elfogadását? Melyek voltak az utóbbi évek legnépszerűbb keresztnevei, és tulajdonképpen mit is tükröznek a névnapok? Cikkünkben elolvashatja, hogy milyen egyedi extrém keresztnevek és névadási szokások jellemzőek ma hazánkban.
A keresztnevet születéskor kapja a gyermek, amelyet a szülők választanak neki. A névkincs hónapról hónapra bővül, mert folyamatosan érkeznek a kérések a szülők felől az olyan nevek bejegyzésére, amelyek nem szerepelnek az utónévjegyzékben.
Sokáig semmilyen névjegyzék nem volt, amiben le lett volna írva, hogy melyek azok a nevek, amelyeket el lehet fogadni. A hivatalnokok a kalendáriumokat használták segítségül, valamint egy olyan névjegyzéket, amelyben semmilyen információ nem volt a névről, még csak az sem, hogy fiú- vagy lánynévről van-e szó.
Egyre több kérés érkezett, így az anyakönyvvezetők az MTA Nyelvtudományi Intézete felé irányították a szülőket. Így mindannyian egyetértettek abban, hogy szükség van egy olyan névkönyvre, amely részletesebb információt ad a magyar utónevekről. Ennek eredményeként létrejött az 1971-ben kiadott és több mint két évtizeden át használt, Ladó János-féle Magyar utónévkönyv, amely nemek szerinti megosztásban gyűjtött össze 1827 bejegyezhető nevet. Viszont ez egyre inkább kevésnek bizonyult, így a Belügyminisztérium kezdeményezésére 1993-ban napvilágot látott egy névjegyzék, amely több mint 10 000 utónevet tartalmazott. Ennek köszönhetően teljes káosz alakult ki, hiszen szinte bármilyen név bejegyezhetővé vált. Végül 1997-ben jelent meg az Új magyar utónévkönyv, mely figyelembe vette a magyar hagyományok és a szokásrend mellett a megújult igényeket is.
Amennyiben egy újszülöttnek olyan nevet szeretnének adni, amely nem szerepel az adható nevek listájában, akkor azt a nevet hivatalosan kell kérvényeznie. Ez kétféleképpen is megtehető. Az egyik, hogy a helyi anyakönyvvezető segítségével juttatja el kérelmét a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumba. A másik pedig, hogy a kérelmet közvetlenül a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Anyakönyvi Osztályára küldik. ezt követően az MTA Nyelvtudományi Intézetében működő Utónévbizottság szakmai javaslatot tesz a név bejegyezhetőségéről. A nevek elfogadása jogszabályok és alapelvek figyelembe vételével történik. A név anyakönyvezésénél a magyar helyesírás szabályai a mérvadóak. A fantázianevek akkor jöhetnek szóba, ha az külföldön már használatos személynévként.
A 70-es évek elején már nagy szerepe volt a társadalmi igényeknek, így olyan becenévi alakok is bekerülhettek a névjegyzékbe mint Dóra (Dorottyából), Zsóka (Erzsébetből), vagy az újabb keletkezésű névformák mint például Napsugár.
A következő évtizedekben az egyre terjedő tömegkommunikáció is nagy hatással volt a névkérelemre, így a különböző televíziós sorozatokból is kerültek ki nevek, mint például az idegen eredetű Zsüliett, Röné vagy Alexander, illetve továbbra is jelen voltak a becenévi alakok mint a Betti vagy az Emmi. Ugyan tömegesen jelentek meg a magyar névrendszerben szokatlan nevek mint az Anita, Klaudia, Nikolett, Szandra, Patrik, ám a szülők túlnyomó többsége ragaszkodott az olyan hagyományos nevekhez mint a Katalin vagy a Tamás.
A legnagyobb hatással a keresztnév-választásra a rendszerváltás volt, így többen már a nyugati civilizáció által elfogadott nevet akartak adni gyermeküknek. Sokan kérvényeztek olyan idegen eredetű neveket mint a Dzsenifer vagy a Krisztofer. A legextrémebb névkérelmek között az olyan nevek szerepeltek mint a Hortobágyi-Csikós Betyár, Babó, Bogyóca, Öcsi, Leány, Bölöjte, Négyőke, Napfi, Szivárvány, Kopasz, Betyár, Masni, Lencsi, Büvellő, Szöcske, Maminti, Vackor, Lencse, Laczkó, Károlyi.
Eredetileg egyházi hagyomány, hogy egy névnek névnapja van. Ugyanis az a nevet viselő szent, már mártír életének fontosabb eseményeit jelöli. Viszont a névrendszerbe számos olyan nem egyházi eredetű név is bekerült, amelynek nincs névnapja. Ilyenkor vagy kialakul valamilyen szokásrend, és a névnek lesz névnapja, aztán ezt kezdik ünnepelni. Vagy, a gyakoribb, hogy nincs is névnapja, névünnepe.
A rendszerváltás előtt működött egy naptári bizottság, amely az ilyen neveknek kijelölt egy napot névnapnak, de később ez a bizottság megszűnt. 2013 nyarán, a névnap iránti igény, ismét életre hívta ezt a formát. A bizottság javaslatára a névnappal nem rendelkező nevek miatt lett négy nap az évben, amelyek a nevek napjai lett: január 15., április 15., július 15. és október 15.
A MTA Nyelvtudományi Intézetének létezik a névszótárakat helyettesítő, állandóan frissülő Utónévkeresője. A portál célja, hogy az anyakönyvi bejegyzésre minősített összes utónevet megtalálhassák itt a felhasználók, hiteles, egységes adatokat nyújtva mindenki számára. Az Utónévportál nem csak a neveket listázza ki, hanem információkat ad azok eredetéről, jelentéséről, gyakoriságáról, névnapokról, beceneveiről, valamint érdekességképpen a szótagszámról és a hangrendről is.